Mármint a halott Diktátorról. Ez lett volna a regény címe eredetileg, mint ezt a hangoskönyv első sávján, egy archív felvételen magának Márainak a szavaiból megtudhatjuk.

Olvassunk bele a regény szerző által írt utószavába (Torontói kiadás, 1971):

„Múltak az évek, de a kézirat még mindig hiányos volt, mert mindig újra megesett, hogy valahol a világban, valamelyik könyvtárban találtam egy könyvet, amely figyelmeztetett: amit írtam, téves is, hiányos is. New Yorkban a Fifth Avenue-n, a csodálatos Public Libraryben, vagy a 60-as utca Francia Könyvtárában, vagy a nápolyi Biblioteca Nazionaléban, vagy a zürichi, párizsi, madridi állami, városi könyvtárakban – útközben két vonatindulás vagy két séta között – elsőnek a fiókot húztam ki, ahol a Diktátorról írott könyvek címszavait katalogizálták. És a fiók mindig tele volt. Mindig akadt még egy könyv, ami - a múlt évben vagy több száz évvel elébb – válaszolni akart a kérdésre, nagy ember volt-e a Diktátor.”

„Az években, amíg a kézirattal bajlódtam, néha elmentem New Yorkból Itáliába. Ilyenkor helyszíni szemlét rögtönöztem, a Tett Színhelyén: Baiaeben és a környéken. A Nápoly környéki vidék levegőjében olyan atmoszferikusan érzékelhető a Történelem, mint egy jól berendezett múzeumban.”

Ezzel a tudóshoz illő alapossággal, a történelem precíz ismeretével, Márai briliáns regényírói technikájával, elkészült egy rendhagyó történelmi regény, ami igazán érdemes figyelmünkre.