Az utazás ma is kaland, de amit a 150 évvel ezelőtti utazó átélt, az nekünk történelem. Már megépült a csatorna Szueznél, jócskán lerövidítve az utat Európa és India között. Vasútvonal szeli át Amerikát a keleti és nyugati part között, de nem ritkák az indián támadások, és az utasok tűzharcban maguk védekeznek. Elvileg Indián is át lehet vonatozni, de vannak még el nem készült szakaszok, amelyeket az utasnak saját szervezésben kell „áthidalni”, akár elefántháton. Kínában az ópium az úr, Indiában pedig még előfordul, hogy az élő feleséget is elégetik a férj halotti máglyáján. A Brit Birodalom viszont óriási, és amit Verne francia szemmel erről leír, mintha korai globalizáció lenne. De mindez csak a keret, a háttér egy humoros, szórakoztató történethez egy angol úr és (nem véletlenül) francia inasa világkörüli útjáról, melyet fogadásból szinte irreális idő alatt kell megtegyenek. Versenyfutás az idővel, melynek izgalmát fokozza, hogy hősünket egy megszállott detektív követi és akadályozza, aki nagy értékű lopásban véli bűnösnek. Azt talán mondani sem kell, hogy szerelmi szála is van a regénynek, ami igen romantikus életmentéssel indul. Hogy az élmény teljes legyen, Székhelyi József olyan színesen és természetesen meséli az epizódokat, mintha saját élményeiből anekdotázna egy asztaltársaságnak.