Bűnügyi regény? Misztikus történet? Paródia? Lehet, hogy nehéz eldönteni, de rendkívül szórakoztató.

„ Szerb Antalnak ez a regénye sajátos mű irodalmunkban, de sajátos mű írójának életművében is. Ha akarom, akár bűnügyi regénynek is mondhatom, ha akarom, humoros regénynek, amelyben kultúrtörténeti, ismeretterjesztő elemek lényeges kellékét alkotják az olykor már misztikus mesének; de ha akarom: bűnügyi misztikus regények paródiájának is tekinthetem ezt a nagymértékben szórakoztató, de ugyanakkor a magas irodalmi igény műgondjával írt könyvet … A legtávolabbinak látszó elemek – mulattatás és ismeretterjesztés, kultúrhistória és parodizálás, bűnügy és stílusfinomságok – ötvöződnek egységgé, valami, irodalmunkban szokatlan hangú és szokatlan bájú olvasmánnyá.” (Részlet Hegedűs Géza utószavából) Mivel Szervét Tibor ragyogóan játszik ezen a sokféle hangszeren, a hallgatónak is szokatlan élményben van része. A ráadás, az a 2 perc, amíg Szerb Antal hangját hallhatjuk a talán egyetlen tőle fennmaradt archív hangfelvételen.