Mint a mesében. A (leg)kisebb fiú fogja a gitárját, és elindul szerencsét próbálni.

Sok viszontagság árán eljut… De nem Tündérországba, vagy a Boldogság szigetére, hanem például a Balatonra, a fővárosba, a gimnáziumba, a katonasághoz, sőt Bécsbe is. És álmaiban New Yorkba. Sajnos a szocializmusban a mesék is másképpen végződtek. Valahogy így: „Álltam a tiszta bécsi gassén: előttem volt a nagyvilág. És nem volt előttem semmi.” A novellasorozat a nyelvi humort a kamaszlélek mesteri ábrázolásával ötvözve korrajzzá válik egy korról, amire még emlékszünk. Ilyen volt. És vallomássá. Ilyen voltam, ilyenek voltunk. A dalok, és a beszélgetés azt a hangulatot idézik, amelyben a szerző, és az előadó, Rátóti Zoltán évek óta együtt dolgozik a novellasorozatból készült önálló esten .