Daniel Kehlmann A világ fölmérése

A 18. század végén két briliáns ifjú német megkísérli felmérni a világot. Egyikük Alexander von Humboldt, a másik Carl Friedrich Gauss

Alexander von Humboldt, latin-amerikai útján átvágja magát a dzsungelen, bemászik minden barlangba, megmászik és megmér minden hegyet és dombot, gyűjti és rendszerezi a növényeket és állatokat, sőt megszámlálja a bennszülöttek fején a tetveket is. Carl Friedrich Gauss, a csillagász és matematikus, nem élhet nők nélkül, de kipattan az ágyból a nászéjszakáján, hogy feljegyezzen egy képletet. Már csodagyerekként is nehezen viseli el embertársai ostobaságát. A két férfi - mindketten öregek, híresek és kissé bogarasak - Berlinben találkozik 1828-ban. Ez tehát a téma, amit Kehlmann játékosan, rengeteg iróniával, tisztelettel és szemtelenséggel, tudománnyal és tudományos halandzsával fűszerezve olyan remekbe írt, hogy valóságos irodalmi szenzáció lett, és a 2005. szeptemberi kiadás után a német bestseller listák élére került. A játékos, ironikus hangvétel, a poénok tömege nagyszerű lehetőséget ad Rátóti Zoltánnak, hogy még élvezetesebbé tegye a művet, és ne engedje elsikkadni azokat az árnyalatokat, amelyek a felületes olvasó figyelmét esetleg elkerülnék.